A jó bornak is kell cégér, és még a legkiválóbb alkotás sem kerülhet be a hungarikumok előkelő csoportjába, ha nem igazolt és bizonyított annak kimagaslagó teljesítménye, jelentősége. Az előző cikkben röviden összefoglaltam: Mi is valójában a Miska-kancsó? Igéretemhez hűen folytatom e cikksorozatot, és ezúton arra a kérdésre keresek választ, hogy miért is érdemelné meg e becses tárgy ezt a kitüntető címet.

A válasz az alábbi file-ra kattintva ismerhető me.

​miért_hungarikum_a_miska.odt

A Miska -kancsó már funkcionálisan hungarikum, hiszen az Oszakai Világkiállításon már bizonyított. Ennek ellénére mégsem birtokosa e címnek, aminek valószínű az az egyszerű oka, hogy még nem terjesztették fel. Ha tényleg csupán ezen múlt, akkor immár ez sem akadály, mert a Tiszafüredi Települési Értéktár  és a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Értéktár felvette e nagybecsű alkotást helyi értékeik sorába, és egyben tovább is irányították a Kiemelkedő Nemzeti Értékek köre felé javasolván, hogy igenis legyen végre hungarikum. E folyamaban - mint a szakmai háttéranyag szerkesztője - én is résztvettem, így közvetlenül tájékoztathatom a tisztelt olvasókat e nagyszerű kezdeményezés tartalmáról és állásáról. A fenti cím alatt három kisebb blog jelenik majd meg: 1.) Mi is valójában a Miska-kancsó? 2.) Miért méltó a Miska-kancsó a hungarikum cím enyerésére? 3.) Tévhitek, hamis állítások a Miska-kancsóról.
​Ezúton az első blogot teszem közzé.

​A Miska-kancsó egy ember alakos boros kancsó, amely Tiszafüred-Mezőcsát fazekas mikro régió szülötte. A névadó szülő Nyúzó Gáspár tiszafüredi fazekasmester, akinek nevét tájház is őrzi Tiszafüreden. A születéséről dátumozott, névvel is ellátott kancsó maradt fenn az utókor számára a következő felirattal: „Készült ez az Óros Végh József számára/ Igyál pajtás belőle, úgy tudod meg, mi van benne /Készült 1869-ben augusztus 30-án/ Neve: Miska/ Aki iszik belőle, váljék egészségére/ Tele jobb”.
 
Tiszafüreden és Mezőcsáton a 19. század második harmadától készültek emberalakos boroskancsók, amelyeket Órosnak, illetve Pintesnek hívtak. Ezek a Miskák örökhagyói. Máshol is készültek emberalakos kancsók, de csak az e tájegységen készült darabokat nevezték eredetileg Miskának. A Miska név a korabeli népnyelvben csak Tiszafüreden volt használatos, és e térség 40-50 km-es vásárlókörzete adta a Miska-kancsókat használók közösségét. Eredetinek és valódinak csak e körzetben készült Miska-kancsó tekinthető, ezért szükségtelen a települések nevét eléje tenni, mint jelzőt, hiszen a kifejezésből ez magától értetődő. 
Azáltal, hogy e térségben keletkezett, magán viseli, reprezentálja, sűrítve jeleníti meg e fazekas mikro-régió stíluselemeit. Ahhoz, hogy a boroskancsóból – akár sokak szerint egy stilizált huszárhoz is hasonlító - Miska-kancsó lehessen, szükség volt azokra a színekre, díszítő elemekre (szimbólumokra) és technikákra, amelyeket az Észak-Alföld, ezen belül a tiszafüred-mezőcsáti mikró régió megőrzött hagyományaiban. 
 
Az edény egy ólommázas cserépkancsó. Öltözete ing, nyitott mellény és kalap. Az ingen legtöbbször gombok vannak, a mellényen pedig két sujtássor, agyagzsinóros rátéttel. Az edény közepén, az ingen látható dombormű-rátétként a kígyó, vagy a kígyók. A kalap alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és részben lappal fedett. Nyújtott sarló formájú füle van, amelyet gyakorta kígyó díszít, de önmagában is kígyószimbólum. Az ing és mellény gazdagon díszítettek, gyakori a karcolt, geometrikus díszítmény, amely az állatövi csillagjegyekre utal, fénykerékkel a közepében. A feliratok általában hátul a fül alatt helyezkednek el, írókázott vagy karcolt kivitelben. A díszítmények elrendezése és formája különböző lehet. Az alkalmazott színek: fehér vagy tojáshéj alapozás, piros, zöld, fekete, mint e tájegység jellegzetes színei. Magassága kb. 28-29 cm, az űrtartalma kb. egy pint (1,7 liter).
 
A Miska-kancsó a magyar fazekasság és a magyar népművészet emblematikus figurája. Nevét a fazekasság fénykorában egy szűkebb közösségben kapta, de különlegessége és gazdag információ tartalma miatt ma már nagyon sokan szeretik és keresik. Melyek ezek az információk?

• Megítélhetjük a készítőjének technikai tudását, kézügyességét, arányérzéket, szakmai fantáziáját, újító hajlamát, hagyománytiszteletét. A Miska-kancsó a fazekasok mesterpróbája. Nem véletlen, hogy csak kevés fazekas próbálkozott ennek elkészítésével a közelebbi és régebbi múltban egyaránt. Valószínű, sok fazekas egyáltalán nem készített miskakancsót, vagy csak néhányat élete során, azokat is megrendelésre, vagy ajándékozás céljából.
• Láthatjuk benne a tájegység hagyományos stílusjegyeit. Ránézésre meg lehet állapítani melyik stílusrégióban készült.
• Felidézi számunkra számos nemzeti erkölcsi, vallási értéket: a huszárság ruházatát, a nemzeti színeinket, a férfiasságot, a nőiességet és ezek összhangját, valamint a magyar református vallás – egyes régi templomaik kazettás mennyezetein is látható - képi motívumait.
• A díszítő motívumok nem új keletűek. A díszítésekben azonosíthatjuk népünk több évezredes, ősi istenségi és világszemléleti jelképeit, amelyek újabb jelentéstartalommal tovább élnek mai keresztény vallásunkban is. A kígyó és az életfa-típusú növényi díszítések - mint a Tejút jelképei - idézik Góg és Magó, Baál és Luca ősi istenségeket. Már a Miska név jelentése is szakrális tiszteletet parancsol őskeresztényvallásunk szerint, hiszen, az édes vizet és fényt teremtő Atyaistent jelenti, ugyanakkor a keresztény Mihály név beceneveként is az Istenhez hasonlót jelenti.  Eredetileg nem is volt mindennapi vásári termék. Csak kivételes események (esküvő, keresztelő, halotti tor, vallási ünnepek) alkalmával használták, átérezve e kancsó szakrális voltát, szellemi üzeneteit. Akár egy ősi istentiszteleti szertartási edényünk kerámiában tárgyiasult újabb kori leképezését tisztelhetjük benne. Karakteres megjelenése, gazdag szakrális jelképi díszítettsége révén ma is alkalmas arra, hogy vallási szertartások liturgikus eszközéül szolgáljon.
• A Miska-kancsó a magyar hitregei ősszüleink jelképe is, hiszen megjelennek azon mitikus hőseink Nimród és Ankissza, Hunor és Magor szimbólumai a Nap, a Hold és a más csillagképek jelképeiben. 

 
Olyan használati tárgy, amely egyben a lakás díszéül is szolgál. Népszerűsége a 20. század második felében ugrott meg a turizmus által generált szuvenír ipar felfutásának és a népi iparművészet fellendülésének köszönhetően. Ekkortól már változatos formákban és más tájegységek stílusait, színeit alkalmazva is készül. E kreatív sokaság megnevezése köznévvé alakul. Így terjed el a miskakancsó megnevezés. Sok esetben ezek az újabb kori edények már csak nyomokban hasonlítanak eredeti Miska-kancsóhoz. Helyénvaló, ha a későbbi korok alkotói tudatában vannak az eredeti név mögötti tartalomnak, és erről a vásárlóikat is tájékoztatják.
 
A 19. századi hagyományteremtő, stílus -és minőségi követelményalkotó mesterei után a 20. században újabb nemzedékek nőttek fel, újjáélesztve és tovább folytatva a fazekas mesterséget.  A múlt században pl. a karcagi Kántor Sándor és munkatársai-tanítványai, napjainkban pedig pl. a tiszafüredi Szűcs Imre és tanítványai műhelyeikből több ezer kiváló minőségű mesterremek került a vásárlói közönséghez. Rajtuk kívül még szerte az országban több tucat mester készít valódi Miska-kancsót, tiszteletben tartva a hagyomány követelményeit.
A Miska-kancsó a népművészeti örökségünk egyik gyöngyszeme. Úgy és abban a formában, ahogyan fazekas őseink megalkották azt. Ebben nem lehet engedményeket tenni, különös tekintettel arra, hogy napjainkban már nagyobb és változatosabb a kínálat, mint a fazekasság fénykorában. Csakis azokat az edényeket lehet Miska-kancsónak tekinteni, amelyek eleget tesznek a „Hagyományos Mesterremek” vagy „Modern Mesterremek” jogszabályi követelményeknek, azaz: magas esztétikai színvonalon jelenítik meg e tárgyra vonatkozó hagyományos stíluselemeket és a technikai megvalósításuk is kifogástalan. Így állhatnak helyt a Miskák a nemzeti értékek sorában.
A továbbiakban négy fotó illusztrálja a fentebb leírtakat.

​miska_kancsó_hungarikum_négy_fotó.docx

2025-ben újra lehetőség nyílt arra, hogy Szűcs Imre családi fazekasműhelye – a Csoóri
Sándor Alap támogatásának köszönhetően – tanítványokat fogadjon. Az idei nyár is a
hagyományok továbbadásáról, a mesterségbeli tudás elmélyítéséről szólt.
A Mester és Inas program keretében két fiatal fazekas érkezett a műhelybe, hogy
megismerkedjenek a tiszafüredi fazekasság sajátos jegyeivel, és továbbfejlesszék meglévő ismereteiket.
Zákány-Szabó Kata tavasszal kezdte meg munkáját a műhelyben, mestere pedig Szűcs
Andrea, fazekas népi iparművész volt – aki a Népművészet Ifjú Mestere, emellett népi
játszóházvezetői és kismesterség oktatói képesítéssel is rendelkezik.
Kata korongozott tányérjait, butelláit és Miska kancsóit hagyományos füredi motívumokkal díszítette, karcolás és írókázás technikájával. Kiemelkedő munkája volt a Miska kancsó, amelyet különösen aprólékosan, igényes plasztikus rátétekkel, valamint díszítőkarcolással és írókázással készített el.
Lakatos László Mohácsról érkezett a tiszafüredi műhelybe, hogy tovább bővítse gyakorlati tudását. Szűcs Imre irányításával a hangsúly a csipkés szélű, hüvelykezett tányérok és egyedi tálformák korongozásán és díszítésén volt. Munkái során készített butellái és Miska-kancsói jól tükrözték a tiszafüredi fazekasság karakteres stílusát: harmonikus motívumvilággal és igényes kivitelezéssel készültek.
A közös munka során mindkét tanítvány lelkesedéssel, nyitottsággal és kitartással vetette bele magát a mesterségbe. Figyelmesen követték mestereik útmutatásait, szorgalmasan dolgoztak, és valódi érdeklődést mutattak a fazekashagyományok iránt.
Az együtt töltött hónapok eredményeként számos értékes alkotás született, melyek közül
néhány az alábbi fotókon is megtekinthető.    -    ​#csoorisandoralap

Lakatos László edényei

Zákány-Szabó Kata edényei

A „Miska-kancsó szakrális üzenetei” című korábbi írásomban, egyebek mellett, a következőket állítottam: A Miska-kancsó magán viseli a magyar nép több évezredes, ősi istenségi és világszemléleti jelképeit és a magyar hitregei ősszüleink jelképeit. A Miska-kancsó egy ember alakos boroskancsó, egyben egy ősvallási istentisztelet-szertartási edényünk reinkarnációja is lehetne. E cikkemet a következőképpen zártam: „A Miska-kancsó a 19. század terméke. Hogy lehetséges az, hogy a korabeli fazekasok 170 évvel ezelőtt akár több ezer évre is visszatekintő díszítéseket alkalmaztak?” E kérdésre keresek most választ a csatolt írásomban.
​

A Miska-kancsó a magyar fazekas népművészet gyöngyszeme, ikonikus alakja, azonban a szakrális jelképisége túlmutat e nemes edénynek a fazekas hagyományok megjelenítésében és őrzésében betöltött szerepén. A Miska-kancsó ugyanis magán viseli a magyar nép több évezredes, ősi istenségi és világszemléleti jelképeit, a magyar hitregei ősszüleink jelképeit, továbbá számos magyar-nemzeti erkölcsi értékünket. A Miska-kancsó egy ember alakos boroskancsó, egyben egy ősvallási istentiszteleti szertartási edényünk reinkarnációja is. 

További részletek a csatolt dokumentumban olvashatók.a_miska_szakrális_jelentősége.docx