​2023 tavasza is tudásátadással telt a fazekasműhelyben a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően, a
Mester és Inas program keretein belül. Idén két inas érkezett, hogy a tiszafüredi fazekasság területén
elmélyítsék eddigi tudásukat és további tapasztalatokra tegyenek szert.
Kriston Helga márciusban kezdte munkáját a tiszafüredi fazekasműhelyben, mestere: Szűcs Andrea.
Korongolt hagyományos edényeken kívül a laptechnikával is megbirkózott: fésű-, gyufa- és sótartót
készített különösen nagy precízséggel, melyekre a modern mázakat alkalmazta. Díszítményüket pedig
áttört és plasztikus rátétekkel kombinálta, a kívánt színek eléréséhez két féle agyagot használt
egyazon edényen. A csuprokon, tányérokon az írókázást és a karcolásos technikát tudta szépen
kivitelezni.
Fias Tamás áprilisban érkezett a műhelybe, hogy az eddig Mezőtúron megszerzett ismereteit tovább
bővítse és Szűcs Imre oktatása által a tiszafüredi fazekas hagyományokba is belekóstolhasson.
Munkája során mestere a csipkés szélű tányérok, butellák és a Miska kancsók felé terelte, melyek
korongozását és díszítését egyaránt szépen teljesítette.
Mindkét inassal élmény volt együtt dolgozni, hiszen jó tanítványok voltak: érdeklődők, szorgalmasak
és megfogadták mestereik tanácsait.
#csoorisandoralap
A közös munka során készült edényeiket az alábbi fotó szemlélteti.

A Mester és Inas program 2022 áprilisában kezdetét vette Szűcs Imre műhelyében. Ez évben Németh Katalin fazekas érkezett Tiszafüredre Martonvásárról.
 
Első nap programja a Kiss Pál Múzeumban kezdődött, ahol a kiállított tiszafüredi kerámiákat tanulmányozta a „tanítvány” és a mesterrel megtervezték az elkövetkezendő napok feladatait. Ezt követően Tariczky Endre Régészeti Kiállítás Kutató-és Raktárbázisán, a Tiszafüreden és környékén folyt régészeti feltárások és ásatások anyagából összeállított kiállítást tekintették át. Az eligazodásban segített Dr. Füvessy Anikó, nyugalmazott múzeumigazgató és Dr. Mester Edit jelenlegi igazgató.
Már az első nap délután kezdetét vehette a munka, a kiválasztott füredi edények korongolása.
 
Következő közös munkanapon eljött a díszítés ideje. A jól sikerült korongozás után sok izgalomra ad okot ez a fázis, hiszen itt sok a hibázási lehetőség. Hála Istennek minden sikerült!  A „tanítvány” ügyesen teljesítette ezt a feladatot is, szépen írókázta és karcolta tiszafüredi edényeit. Szárítás következett és hamarosan az égetés.
 
Kemenceszedés teljes sikert hozott, hiszen szépek lettek, igazán jól sikerültek a tiszafüredi edények. Katalin jó tanítvány volt, megfogadta a „Mester” tanácsait. Munkáját nagyban segítette az, hogy a korábban tanultakat, a Csuporné Angyal Zsuzsától elsajátított fogásokat alkalmazta a füredi munka során.
 
Oktatásunk a Csoóri Sándor Alap támogatásával jött létre
#csoorisandoralap

Az elkészült alkotásokat -rajtuk az alkotó kézjegyeivel - az alábbi képek mutatják. 

Hogyha valaki igazán férfias, ugyanakkor magyaros és hagyományos ajándéktárgyat keres, akkor aligha talál e feltételeknek jobban megfelelőt, mint a tiszafüredi Miskakancsó.

Miért mondhatom azt, hogy férfias e míves kancsó? Mindenekelőtt a neve miatt, amely a Mihály férfinév becézett változata, de hívták őt Boros Miskának, Korhely Miskának, Szomjas Miskának, sőt Orrosak és Pintesnek is – hát ezek egyike sem nőies jellemző. Másodsorban az edény önmaga is férfialakot ábrázol, mégpedig egy csákós, bajszos, pirospozsgásas, testes huszárt, amely jelképe a férfi vitézségnek, virtuskodásnak. Harmadsorban pedig a rátétes huszárruha díszítés mellett a huszár hasán (és hátul a fülön is gyakran) ott látható a tekergőző kígyó, ami egyebek mellett (tudás, gyógyítás, megújulás, örök élet, védelem)  a fallosz szimbóluma is.

Miért mondható magyarosnak? Egyfelől az edény egy stilizált magyar huszár alakját testesíti meg. A magyar huszár szerepel a hungarikumok listájában, ennek magyaros jellége nyilvánvaló. De van még egy kevésbé közismert jellegzetesség, mégpedig az, hogy a tiszafüredi Miskakancsó a tiszafüredi-mezőcsáti hagyományos fazekas stílusrégió jellegzetes figurájára. A hat magyar stílusrégió közül a néprajzkutatók ezt tartják a „legmagyarosabbnak”, hiszen a piros, fehér, zöld színek mindegyike együtt van a tárgyakon. A hagyományos tiszafüredi Miskakancsó tehát alakját és színezetét tekintve egyaránt magyaros, ami nem mondható el a más stílusrégiókban készült társairól, hiszen a mezőtúri avagy a hódmezővásárhelyi központokban más szín-kompozíciókat alkalmaznak.

Végezetül nézzük a hagyományosság kérdését. Ezen ajánló cikkben és szeretném ezt szö szerint értelmezni. Szakszerűen az a Miskakancsó nevezhető hagyományosnak, amely népi iparművészeti alkotások besorolási rendje szerint eleget tesz a „hagyományos mesterremek” , avagy a „modern mesterremek” kritériumainak, azaz magas esztétikai színvonalon jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket, technikai megvalósítása kifogástalan.
E cikkben a hagyományosságot és szeretném szigorúbban értelmezni és bevonni a méret kérdését is a kritériumok közé.
Az ilyen típusú edényeket - különböző elnevezéssel - a 19. században fejlesztették ki. E korban született e hagyomány, amikor is a Miskakancsó – ellentétben a többi cserépedénnyel – nem volt tömegtermék. Kivételes ajándék képen vagy egyedi megrendelésre készültek. Ezért is tartalmaz gazdag díszítést, a névre szóló bizalmas feliratokat. Aki ilyen edényt kapott, nagyon megbecsülte: ünnepi alkalmakkor, nevezetes családi eseményeken, mintegy kultikus jelleggel, használták. Mindezektől függetlenül – talán azért, mert akkoriban ilyen volt a boroskancsók szokásos űrmértéke – a korabeli Miskakancsókat egy pintesre készítették. Ezért ezt tartom én ajánlásomban a hagyományosság szigorúbb követelményének: a hagyományos tiszafüredi Miskakancsó űrmértéke kb. egy pint.
Természetesen minden Miskakancsó, amely a tiszafüredi stílusrégió hagyományos stíluselemeit magas esztétikai színvonalon jeleníti meg,  hagyományosnak nevezhető mérettől függetlenül. A tárgyi hagyatékaink iránti tiszteletből és tiszafüredi lakosként én a méretében is a hagyományost ajánlom e cikkben a bevezetőben megjelölt célra. Tiszafüredi mesterek nevezték el e kancsót Miskának, akkoriban ez a boros edény egy pintesre készült – nyilván egyik sem véletlen. Ne akarjuk felül írni!

Ha az Interneten rákeresünk a Miskakancsóra, a felugró képek – kivétel a muzeális darabokat – 90 % nem felel meg a hagyományosság semmilyen követelményének. A 20. században már elterjed és népszerű ajándéktárgy lett a „Miskakancsó”. Készítői minden különösebb megfontolás nélkül nevezték és nevezik e tárgyakat Miskakancsónak. Ez minden fazekasnak szíve joga, hiszen gyermekének mindenki olyan nevet ad, amilyet csak akar. Ez nem hamisítás, csak szabados névválasztás. Ám a vásárlónak jól figyelnie kell a vásárlásnál, meg kell kérdeznie, pl. hogy „zsűrizett-e?” A zsűrizés legalább arra garancia, hogy valóban hagyományos jellegű, színvonalas terméket, ne bóvlit kapjon.
​
A hagyomásság ismérvei a tiszafüredi-mezőcsáti Miskakancsónál: Ólommázas bevonat. Az edény huszárt ábrázol csákóval a fején, öltözetén pedig két sor domborműves sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó – de van kígyó nélküli változat is. A csákó alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van, amelyet olykor kígyó díszít. A testen még szabadon maradó részei is gazdagon díszítettek, gyakori a karcolt, geometrikus díszítmény. A feliratok általában hátul a fül alatt helyezkednek el, írókázott vagy karcolt kivitelben. A díszítmények elrendezése és formája minden darabon más és más. Az alkalmazott színek a tájegység jellegzetes színei. A korabeli autentikus füredi Miska méretek: Magassága kb. 28 cm, a test űrtartalma kb. egy pint (1,7 liter).
És ami a lényeg: valahogy úgy nézzenek ki, és testrészek aránya olyan, mint az alábbi képeken látható. Az első kép a hajdani mezőcsáti mesternek, Rajczy Mihálynak (1817-1869) az alkotása, a második  pedig Szűcs Imre mesternek munkája.
​

A harmadik képen Szűcs Imre mester Miskája különböző profilból látható.

A képeken láthatja a kedves olvasó hogyan is néz ki, amikor egy alkotáson harmóniában együtt van a férfiasság, a magyarosság és hagyomány számos jellegzetessége, amire egyszerűen az is mondhatjuk: csodálatos!
 
Szűcs Imre fazekas mestert pályatársai „élő Miskának” is becézték utalva arra, hogy van némi köze e becses tárgyhoz. 60 éves munkássága során több ezer Miskakancsót készített különböző használati célokra és különböző méretekben 60 és 15 cm magasság között. Ezek mindegyike mesterremek, de - ő is elmondja vásárlóinak, hogy - a kedvence a 28 cm-es, az egy pintes űrméretű. Ez az igazi.

Nagyszüleink, dédszüleink még szinte kizárólag csak a korabeli kézművesek által készített tárgyakat használtak a mindennapi életben. Ma pedig, ha meglátunk egy csinos kis edényt vagy tárgyat, azt sem tudjuk, hogy hívják, de azt főleg nem, hogy mire való. Márpedig aligha várható el a vásárlók többségétől, hogy vegyenek valamit, amit azután nem tudnak használni.
A kézműves mesterek - így a fazekasok is – jól tudják, hogy csak akkor maradhat fenn élő valóságban a művészetük és mesterségük, ha folyamatosan megújulnak és a változó igényekhez igazodóan termékkínálatuk is megújul. Ezen újítási kedvet táplálja az alkotói fantázia, a helyettesítő termékek kínálatának folyamatos figyelése és legfőképpen a konkrét vásárlói igények. A fazekas mesterek szívesen vállalkoznak egyedi tervek megvalósítására még akkor is, ha ezzel átlépik pl. a népi iparművészet megszabott korlátait, hiszen számukra legfontosabb a valóságos igények kiszolgálása.  Egyébként, ha egy kézműves rendelkezik a népi iparművész, avagy a Népművészet Mestere címmel nem jelenti azt, hogy nap huszonnégy órájában csakis népművészeti mesterremek alkotásokat készíthet. Ezek a címek jelentik viszont azt, hogy ha egy vásárló az ilyen cím birtokosától rendel meg egyedi alkotást, akkor nagy valószínűséggel magas minőségi színvonalon lesz kielégítve megrendelése.
A nagy kérdés ezek után csupán az, hogyan szerez tudomást a széles vásárlói közönség az új alkotásokról és ezek használati céljairól. Ha valaki kitalál valamit, valamilyen célra, valószínű, hogy mások számára is használható, csak az jelent akadályt, hogy a potenciális új felhasználók nem tudnak az új dolog létezéséről. Ezért fontos az alkotók részéről, hogy időről időre kiállításokon, bemutatókon, vásárokon és más egyéb módokon ismertessék, mutassák be újdonságaikat és azt, hogy mire valók.
E cikk arra vállalkozik, hogy példaképpen bemutasson néhány fazekas kézműves terméket Szűcs Imre műhelyéből, arra ösztökélve az olvasót, hogy szükséglete és igénye szerint rendeljen ilyen termékeket, illetve más egyéb egyedi alkotást. 

​Aligha szorul magyarázatra, hogyan és mire lehet használni egy ünnepi étkészlet terítéket, amely az alábbi képen látható. 22+ részes teríték, amely rangot ad bármilyen ünnepi lakomáknak.

​A következő képen egy műanyag gyümölcsmosó látható viaszos vászon asztalon, gyümölcsökkel megpakolva. (Nincs ezzel semmi probléma, az a lényeg, hogy gyümölcs legyen az asztalon. De) mégis csak más, ha a harmadik képen látható kézműves gyümölcsös tálon tesszük az asztalra. Ki-ki ízlése szerint döntse el, melyiket választja.

​Remélem, hogy egy rövid ismertetővel is adtam ötleteket azoknak, akik azon gondolkodnak, hogyan és mire is lehet használni a kézműves, népművészeti alkotásokat a modern háztartásukban. Kérem szépen, csak azt ne mondjuk: "nagyon szép, nagyon tetszik, csak azt nem tudom, hogy mire tudom majd használni"!

​

​A tiszafüredi Főnix Televízió kedves invitáló videót készített a Fazekas Gyűjteményes Házról. Kérem, tekintsék meg a csatolt rövidfilmet. Akik tehetik, szánjanak rá egy fél órát, hogy a vén diófa árnyékában szerényen meghúzódó régi parasztházban személyesen is megtekintik ezek egyedülálló gyűjtemény. A látogatók Szűcs Imre zsűrizett remekművein keresztül megismerhetik a hagyományos tiszafüredi fazekasság forma és motívum kincseit, s egyben a 19. századi népi építészet megőrzött elemeit. Kérem, látogassanak el a Fazekas Gyűjteményes Házba kedves családjukkal, vagy akár baráti társaságban.

Hosszú éveken át őrizte Szűcs Imre életművének legszebb darabjait azt remélve, és arra készülve, hogy talán egyszer módjában áll majd egy önálló bemutató térben, méltó módon bemutatni azokat az érdeklődő közönség számára. Erre most nyílott lehetősége, hiszen a Népi Építészeti Program támogatásával felújíthatott egy régi parasztházat a Belsőkertsor utca 5. szám alatt és ebben rendezte be a féltett gyűjteményének házát. Annak érdekében, hogy a jelen és utókor sokáig gyönyörködhessen e csodálatos alkotásokban a látogatókat arra kéri, hogy a házirend betartásával járuljanak hozzá a megőrzéshez, fenntartáshoz. A Házirend a itt csatolt file-ban olvasható: gyűjteményes_ház_házirend.pdf