Egy Macsó Szuvenír a Tiszafüredi Miskakancsó

Hogyha valaki igazán férfias, ugyanakkor magyaros és hagyományos ajándéktárgyat keres, akkor aligha talál e feltételeknek jobban megfelelőt, mint a tiszafüredi Miskakancsó.

Miért mondhatom azt, hogy férfias e míves kancsó? Mindenekelőtt a neve miatt, amely a Mihály férfinév becézett változata, de hívták őt Boros Miskának, Korhely Miskának, Szomjas Miskának, sőt Orrosak és Pintesnek is – hát ezek egyike sem nőies jellemző. Másodsorban az edény önmaga is férfialakot ábrázol, mégpedig egy csákós, bajszos, pirospozsgásas, testes huszárt, amely jelképe a férfi vitézségnek, virtuskodásnak. Harmadsorban pedig a rátétes huszárruha díszítés mellett a huszár hasán (és hátul a fülön is gyakran) ott látható a tekergőző kígyó, ami egyebek mellett (tudás, gyógyítás, megújulás, örök élet, védelem)  a fallosz szimbóluma is.

Miért mondható magyarosnak? Egyfelől az edény egy stilizált magyar huszár alakját testesíti meg. A magyar huszár szerepel a hungarikumok listájában, ennek magyaros jellége nyilvánvaló. De van még egy kevésbé közismert jellegzetesség, mégpedig az, hogy a tiszafüredi Miskakancsó a tiszafüredi-mezőcsáti hagyományos fazekas stílusrégió jellegzetes figurájára. A hat magyar stílusrégió közül a néprajzkutatók ezt tartják a „legmagyarosabbnak”, hiszen a piros, fehér, zöld színek mindegyike együtt van a tárgyakon. A hagyományos tiszafüredi Miskakancsó tehát alakját és színezetét tekintve egyaránt magyaros, ami nem mondható el a más stílusrégiókban készült társairól, hiszen a mezőtúri avagy a hódmezővásárhelyi központokban más szín-kompozíciókat alkalmaznak.

Végezetül nézzük a hagyományosság kérdését. Ezen ajánló cikkben és szeretném ezt szö szerint értelmezni. Szakszerűen az a Miskakancsó nevezhető hagyományosnak, amely népi iparművészeti alkotások besorolási rendje szerint eleget tesz a „hagyományos mesterremek” , avagy a „modern mesterremek” kritériumainak, azaz magas esztétikai színvonalon jeleníti meg a hagyományos stíluselemeket, technikai megvalósítása kifogástalan.
E cikkben a hagyományosságot és szeretném szigorúbban értelmezni és bevonni a méret kérdését is a kritériumok közé.
Az ilyen típusú edényeket - különböző elnevezéssel - a 19. században fejlesztették ki. E korban született e hagyomány, amikor is a Miskakancsó – ellentétben a többi cserépedénnyel – nem volt tömegtermék. Kivételes ajándék képen vagy egyedi megrendelésre készültek. Ezért is tartalmaz gazdag díszítést, a névre szóló bizalmas feliratokat. Aki ilyen edényt kapott, nagyon megbecsülte: ünnepi alkalmakkor, nevezetes családi eseményeken, mintegy kultikus jelleggel, használták. Mindezektől függetlenül – talán azért, mert akkoriban ilyen volt a boroskancsók szokásos űrmértéke – a korabeli Miskakancsókat egy pintesre készítették. Ezért ezt tartom én ajánlásomban a hagyományosság szigorúbb követelményének: a hagyományos tiszafüredi Miskakancsó űrmértéke kb. egy pint.
Természetesen minden Miskakancsó, amely a tiszafüredi stílusrégió hagyományos stíluselemeit magas esztétikai színvonalon jeleníti meg,  hagyományosnak nevezhető mérettől függetlenül. A tárgyi hagyatékaink iránti tiszteletből és tiszafüredi lakosként én a méretében is a hagyományost ajánlom e cikkben a bevezetőben megjelölt célra. Tiszafüredi mesterek nevezték el e kancsót Miskának, akkoriban ez a boros edény egy pintesre készült – nyilván egyik sem véletlen. Ne akarjuk felül írni!

Ha az Interneten rákeresünk a Miskakancsóra, a felugró képek – kivétel a muzeális darabokat – 90 % nem felel meg a hagyományosság semmilyen követelményének. A 20. században már elterjed és népszerű ajándéktárgy lett a „Miskakancsó”. Készítői minden különösebb megfontolás nélkül nevezték és nevezik e tárgyakat Miskakancsónak. Ez minden fazekasnak szíve joga, hiszen gyermekének mindenki olyan nevet ad, amilyet csak akar. Ez nem hamisítás, csak szabados névválasztás. Ám a vásárlónak jól figyelnie kell a vásárlásnál, meg kell kérdeznie, pl. hogy „zsűrizett-e?” A zsűrizés legalább arra garancia, hogy valóban hagyományos jellegű, színvonalas terméket, ne bóvlit kapjon.
​
A hagyomásság ismérvei a tiszafüredi-mezőcsáti Miskakancsónál: Ólommázas bevonat. Az edény huszárt ábrázol csákóval a fején, öltözetén pedig két sor domborműves sujtással és gombokkal. A két sujtássor között, középen látható a plasztikusan kialakított, tekeredő kígyó – de van kígyó nélküli változat is. A csákó alkotja az edény száját és a kiöntőjét, amely összenyomott és lappal fedett úgy, hogy csak kerek nyílás marad rajta. Egyetlen függőleges füle van, amelyet olykor kígyó díszít. A testen még szabadon maradó részei is gazdagon díszítettek, gyakori a karcolt, geometrikus díszítmény. A feliratok általában hátul a fül alatt helyezkednek el, írókázott vagy karcolt kivitelben. A díszítmények elrendezése és formája minden darabon más és más. Az alkalmazott színek a tájegység jellegzetes színei. A korabeli autentikus füredi Miska méretek: Magassága kb. 28 cm, a test űrtartalma kb. egy pint (1,7 liter).
És ami a lényeg: valahogy úgy nézzenek ki, és testrészek aránya olyan, mint az alábbi képeken látható. Az első kép a hajdani mezőcsáti mesternek, Rajczy Mihálynak (1817-1869) az alkotása, a második  pedig Szűcs Imre mesternek munkája.
​

A harmadik képen Szűcs Imre mester Miskája különböző profilból látható.

A képeken láthatja a kedves olvasó hogyan is néz ki, amikor egy alkotáson harmóniában együtt van a férfiasság, a magyarosság és hagyomány számos jellegzetessége, amire egyszerűen az is mondhatjuk: csodálatos!
 
Szűcs Imre fazekas mestert pályatársai „élő Miskának” is becézték utalva arra, hogy van némi köze e becses tárgyhoz. 60 éves munkássága során több ezer Miskakancsót készített különböző használati célokra és különböző méretekben 60 és 15 cm magasság között. Ezek mindegyike mesterremek, de - ő is elmondja vásárlóinak, hogy - a kedvence a 28 cm-es, az egy pintes űrméretű. Ez az igazi.